Coelho Paulo

Paulo Coelho Brazíliában, Rio de Janeiróban született. Jezsuita iskolában tanult, s már fiatal korában írói pályára készült. Mikor ezt édesanyja tudtára adta, ő azt mondta neki: „Drágám, apád mérnök. Egy felelősségteljes ember, tiszta rálátással a világra. Tudod te, tulajdonképpen mit jelent írónak lenni?” Kutatásai után Coelho az alábbi következtetésre jutott: az írók „mindig szemüvegesek és soha nem fésülködnek” és „küldetésük van és saját generációjuk soha nem értheti meg őket”.

Coelho magába fordulása és ellenállása, hogy saját útját járhassa, arra késztette szüleit, hogy elmegyógyintézetbe vigyék fiukat, akit háromszori szökési kísérlet után 20 éves korában engedtek ki.[1] Coelho később azt nyilatkozta: „Nem azért tették, mert bántani akartak, de nem tudták, mit tegyenek... Nem akartak tönkretenni, azért tették, hogy megmentsenek.”[2]